Zuhanok...

Zuhanok...
S szemem előtt élénk képek,
lehetnek jók, lehetnek rosszak,
most már aligha érdekel.

Zuhanok...
csak egy test, csak egy lélek,
lehunyom hát szemem,
s érzem, többé nem félek.

Zuhanok...
csak zuhanok a mélybe,
lassan minden véget ér,
kialszanak a fények.

Zuhanok...
még pár másodperc az egész,
s utolsó gondolatom
egy kósza kis emlék.

Zuhanok...
s testem megremeg,
de fájdalmat már nem érzek,
csak a halálos végzetet.

Család

Októberben járt már az év,
mikor először találkoztunk MGC-n.
Akkor még nem is sejtettem,
hogy ők egyszer családtagok lesznek.

Eleinte kevés embert ismertem,
visszahúzódó voltam és csendes.
De ahogy bővült a társaság,
bátrabb lettem, s kinyílt a szám.

Péntekenként össze-összejártunk,
söröztünk és biliárdoztunk.
Az alkohol megtette a hatását,
így jött létre a legszorosabb barátság.

Barátság... E szó járt a fejemben,
s hogy mit jelent nekem?
Szeretetet, otthont,
biztonságot és családot.

Fél év sem telt el,
s úgy érzem magam, mint egy gyermek,
akinek vannak barátai
és egyben családtagjai.

Szavakba önteni nem tudom, mit irántatok érzek,
csak annyit mondhatok: Szeretlek titeket!
Meghalna a világ körülöttem,
ha titeket elveszítelek.