Holdfényes éjszaka köszönt rám,
beragyogja az egész hajóm.
Ring a tengeren, visz az ár,
arra sodor, merre épp tartok.
S hogy merre is pontosan?
A Kalózok szigete felé.
Nevéhez halál s vér tapad,
Itt nincs az a szív mely megél.
Ezen a szigeten háború dúl,
s nem lesz béke soha.
Ám szívem mást súg...
majd mindent megold az idő foga.
Megrázom a fejem,
minden csak álom volt.
Nekem a valóságban a helyem,
ott ahol béke honol.
Lassan a nap is felkel,
s én tovább hajózok.
Várnak rám a hegyek,
örömmel s mosollyal az arcomon.
