Emlékszem arra a nyári estére,
mikor a folyóparton sétáltunk kettesben.
Öleltük, csókoltuk egymást,
ám mostanra mindez csak emlék foszlány.
Kiültem hát a sziklaszírtre,
láttam egy öreg házaspárt kéz a kézben.
Tudtam hogy őt nem kapom vissza soha,
s nélküle az élet... egy tétova bujócska.
Nem bírtam ezt a játékot,
levetettem magam a szikláról.
Nem segített más rajtam,
csak a Halál ölelő karja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése