Álmodtam?

Álmodtam éjjel

Egy véres késsel

A Hold fényben

A kezem is véres.

Egy halott lélek

Az erdő szélen

Szótlanul nézem

de elér a végzet.

A temetőben

a Halállal szemben

Kéz a kézben

egy halott testtel.

Lassan vége

Felébredek végre

Kezemre nézek

Látom hogy véres...

Te légy a sírom, ha meghalok én

Te légy a párnám, ha fáradt vagyok

Te légy az ágyam, ha elszunnyadok.

Te légy az árnyék, ha bánt már a fény

És te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy az írás, te légy a szó

Te légy a friss méz, te légy a só.

Te légy a csónak az idő vizén

És te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a jókedv, te légy a gond

Te légy a vessző, te légy a pont.

Te légy a léggömb a múltam egén

És te légy a sírom, ha meghalok én.

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár,

Te légy a mécses, ha későre jár.

Te légy a tűzhely az élet telén

És te légy a sírom, ha meghalok én.

Viszonzatlan szerelem

Szeretlek! Akarlak!

ám mindez csak kósza gondolat.

Nem mondhatom ki hangosan

hisz ezek számomra tiltott szavak.

Szeretlek! Szeretlek!

Kiáltom a neved

százszor s ezerszer,

de mindezt csak a Hold hallja meg.

Szeretlek Téged!

Örökké, míg élek.

S csak arra kérlek,

soha se felejts el.

Bárcsak tudnád, hogy mit érzek,

többé nem fájna a szívem érted.

Tudnád mily sok érzelem lakozik bennem,

de így...csak viszonzatlan szerelem.

7 főbűn

Egyik ember sem szent,

Ha bűnös a lelke.

Egyik ember sem tökéletes,

Hiszen a 7 főbűn hordozója lett.

Mit ér az erkölcs

Ha a BUJASÁG az első.

Egy hazug szó mennyit ér,

Egy csepp mámorért.

Az ember szereti a hasát,

Így második a FALÁNKSÁG.

Ám az elhízás következményekkel jár,

De ezeket nem látják át.

A harmadik legyen az IRIGYSÉG,

S hogy miért?

Aki nem akar sohasem adní

Az soha nem is fog kapni.

Tökéletesnek érzed magad?

Akkor a HIÚSÁG rabja vagy.

Önbecsülésed határa a csillagosa ég,

De ha a tükör törik, neked itt a vég.

Tudod mit jelent szeretni valakit?

Majd ha kérdezik aljasul tagadni?

Álarcot húzni, mikor szíved ég,

Elmondom hogy ez a BÜSZKESÉG.

A HARAG rossz tanácsadó,

Ilyenkor előtör az argesszió.

Gyűlülküdő szavak, dühös pillantás,

Mintha ellened lenne az egész Világ.

Ha azt hiszed mindent megvehetsz

Pénzért mindent megtehetsz.

De ha nem a KAPZSISÁG vezérelne

Boldog életeted lehetne.

Végzetes nyári este

Emlékszem arra a nyári estére,
mikor a folyóparton sétáltunk kettesben.
Öleltük, csókoltuk egymást,
ám mostanra mindez csak emlék foszlány.

Kiültem hát a sziklaszírtre,
láttam egy öreg házaspárt kéz a kézben.
Tudtam hogy őt nem kapom vissza soha,
s nélküle az élet... egy tétova bujócska.

Nem bírtam ezt a játékot,
levetettem magam a szikláról.
Nem segített más rajtam,
csak a Halál ölelő karja.

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!
Mondd, miért kísértesz?
Jó érzés, hogy szenvedni látsz?
Hogy nincsen társam, csak a magány?

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!
Gúnyos játékot űzöl Velem!
Te nem tudod hogy mennyire fáj,
Hogy megint szíven találtál.

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!
Miért olyasvalakit szeretek, kit nem lehet?
Ám érzéseimet nem tudhatja meg,
Amíg élek, titkolnom kell.

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!
Bele fogok halni eme érzésbe.
S mikor halálos ágyamon fekszek,
Csak akkor mondom el, mit érzek.

Ó Szerelem! Átkozott Szerelem!
Mondd, miért kísértesz?
Már nem fáj a Szerelem,
Hiszen belül megöltél...csendesen.

Zuhanok...

Zuhanok...
S szemem előtt élénk képek,
lehetnek jók, lehetnek rosszak,
most már aligha érdekel.

Zuhanok...
csak egy test, csak egy lélek,
lehunyom hát szemem,
s érzem, többé nem félek.

Zuhanok...
csak zuhanok a mélybe,
lassan minden véget ér,
kialszanak a fények.

Zuhanok...
még pár másodperc az egész,
s utolsó gondolatom
egy kósza kis emlék.

Zuhanok...
s testem megremeg,
de fájdalmat már nem érzek,
csak a halálos végzetet.

Család

Októberben járt már az év,
mikor először találkoztunk MGC-n.
Akkor még nem is sejtettem,
hogy ők egyszer családtagok lesznek.

Eleinte kevés embert ismertem,
visszahúzódó voltam és csendes.
De ahogy bővült a társaság,
bátrabb lettem, s kinyílt a szám.

Péntekenként össze-összejártunk,
söröztünk és biliárdoztunk.
Az alkohol megtette a hatását,
így jött létre a legszorosabb barátság.

Barátság... E szó járt a fejemben,
s hogy mit jelent nekem?
Szeretetet, otthont,
biztonságot és családot.

Fél év sem telt el,
s úgy érzem magam, mint egy gyermek,
akinek vannak barátai
és egyben családtagjai.

Szavakba önteni nem tudom, mit irántatok érzek,
csak annyit mondhatok: Szeretlek titeket!
Meghalna a világ körülöttem,
ha titeket elveszítelek.

Amíg élek...

Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielőtt életem véget ér,
lesz-e alkalmam szeretni téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek...
Ha rólam álmodsz megérzem én,
de a szívemben örökké várok, remélek...
Míg az órán a mutató mendegél...

S ha már nincs holnap, én attól sem félek...
Nem fáj a szív ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok... S ameddig élek
szeretlek...Míg a nap elrobog.

A jövő harca

Eljön az a perc,
mikor indulnunk kell,
fellépve a sötétség ellen,
s ha harc, ám legyen.

Sötét lelkek kúsznak felénk,
de valaki felkiált: ELÉG!
körbe állunk, védjük egymást,
a végszóra várunk. Egy csatakiáltás.

S forr a vér, kattan az elme,
villan a fog és suhan a penge.
A gonosz lelkek hada egyre csak fog,
ám ekkor valaki a földre rogy.

Közelebb lépek a testhez,
ruhája sajnos kivehetetlen,
de száz közül is felismerem,
Igen...Ő az. Megismerem.

Fejed az ölemben,
én szorítalak erősen,
de magadhoz húzol, s a fülembe súgod:
"Bocsáss meg, Húgom!"

Ezzel a mondattal köszönt el,
Én erre csak ennyit feleltem:
"A szeretet s megnyugvás kísérjen utadon,
Büszke vagyok Rád Bátyám, remélem tudod."

S győz a jó,
így halálod nem volt hiába való,
mindenki szívében ott marad belőled egy darab,
s így lesz ez mindig, míg a világ Világ marad.

Rémálom...

Egyszer egy hideg éjjelen,
Mikor mindenki aludt csendesen,
Addig én menekültem szüntelen,
Azok elöl, akiket szeretek.

Hiszen miről is álmodtam épp?
Arról hogy az életem a tét.
Eleinte úgy kezdődött, mint minden szép álom,
Együtt vagyunk: barátok s a családom.
De egyszer csak fejem felett vihar dúlt,
Láttam ahogy mindenki holtan a porba hull.
Fájdalmas pillanatok voltak ezek,
Úgy éreztem egyedül vagyok a Világ ellen.
Ám ekkor, ki élt s mozgott,
Most élőhalottként kelnek fel a sírból.
Ezek az élőhalottak nem mások,
Mint a barátaim és a családom.
A lelkemet akarták szüntelen,
Ám szerencsére nem ez lett a végzetem.
Rohanni kezdtem fel a szirtre,
Ostoba voltam, hiszen tudtam mi lesz a vége.
Ott álltam a Fájdalom nevű sziklaszirten,
Hátamban éreztem a sok üres tekintetet.
Nem volt más hátra,
Fejest ugrottam a halálba.
Csak pár centiméter...
S lassan földet érek...
De még mielőtt elértem volna a földet,
Felébredtem... S arcomon végigfolyt egy könnycsepp.
Letöröltem a könnyem, majd szívem hangja így szólt:
"Nyugodj meg, ez csak egy Rémálom volt!"

Álmodj!

Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókokkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, kivel megosztod ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj, igazzá váló meséket...

Egy könnycsepp mögött

Homályos minden,
De mit látnék nem érdekel,
Csak hallgatom hogy énekel,
Fejemben a csend.

Ahol te voltál,
Most csak néma üresség van,
Szívemben még él romokban,
Amit te mondtál.

Két szipogás közt,
Nélküled, semmit remélve,
Nézek a világra félve,
Egy könnycsepp mögött.

Szerelmes szívem

Szemed csillogása maga az élet,
Ketten vagyunk mi, és én, már nem félek.
Minden pillantásod arcom égeti,
Mert forró tekinteted már nem bírom ki.

Szerelmes szavaid megőrjítenek,
S mindig eszembe jut forró tekinteted.
Az a különös fény, mely benne ragyog,
Mellyel, ha rám nézel, nyomban elolvadok.

Csak nézlek és nézlek, némán, szótlanul,
Mosolygó szemed, mely rám nevet kacérul.
Visszamosolygok és egy imába fogok,
Add meg Uram, Őt, akit én akarok.

Szavaid súlya, mely itt él bennem,
Nem szakíthatod ki te sem Istenem!
Mert bármi mást elvehetsz, ami az enyém,
De Őt nem adom, Őt már rég kértem én!

Magamat nélküle el nem képzelhetem,
Add nekem Őt, mert Ő az életem.
Szeretlek, mint Hold az égboltot,
Nem szabadulhatsz, ezt most már tudod.

Szerelmes szívem, mely hevesen dobog,
Nem a máséba, a Te kezedbe adom.
Rendelkezz vele, mert most már a Tiéd,
S vele együtt fogadd el egy angyal életét.

Várlak...

Egy ilyen szerelem csak
Egyszer adódik az életben,
Ha elfordulsz, megtagadsz,
Akkor is az egyetlen maradsz.
Nem kérek túl sokat csak
Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak...
Nem bánom mi volt, s van,
Csak bújnék hozzád boldogan!

Örökké Veled

Sír, jégverem, halál, temetés,
Gyenge szívemben éles-dermedt kés.
Könny, keserv, régi halott szavak,
Fájó, örök, reménytelen gondolat.
Monotonitás, árvaság, magány,
Szemem bogara mindig halovány.
Agyamban üresség, a falon feszület,
Ilyen lenne az élet nélküled.

DE:

Otthon, melegség, élet, születés,
Minden nap egy újabb ölelés.
Mosoly, szeretet, élénk gondolat,
Szeretlek! Imádlak!: a kedvenc szavak.
Megújulás, család, édes kis talány,
Szememben a szerelem huncutul kaján.
Kezem a kezedben, arcunk nevet,
Az élet: Veled lenni. Örökké Veled.