Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Űzött vadként bolyongok,
Vadásznak rám,
Jól tudom.
De én csak megyek
Az Emlékek útján
Mely, mint durva
Takaró úgy ölel át.
Nappal csendes az út,
De éjjel feldereng a Múlt,
Szívembe hasít, s csak szaladok,
Űzött vadként rohanok.
De hiába minden rohanás
Minden út végén a Múltam
S egy Emlék vár.
Szembe nézni nem merek vele,
Így minden éjjel új utat keresek.
Telnek napok s hónapok,
Nélküled maga a pokol.
Minden reggel új játékba kezdek...
Talán véget ér egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése