Vér

, ahogy a vér csöpög belőlem
Folyik csendben, messze tőlem
Megcsillan rajta a vörös alkony
Térdre rogyok nem bírom talpon
Minden csepptől gyengébb leszek
minden csepp egy szerelem szelet
Máskor vitte az életet ereimben száguldva
Most itt ülök, távol Tőled, félig elájulva
Szemem lehunyom. Így még jó lesz.
Igen... Érzem mennyire béklyó ez...
szemhéjamon átvillan a vörös villám...
Most lassan... Egy kicsit felnyitom pillám...
Látlak? Rám mosolyogsz? Az nem lehet...
Érzem már közel a végső, nyugodt lehelet
Lecsukló fejem felém nyújtott karodba hull
Szeretlek....Mindenem....Kedvesem...